Túrázási fokozatok

Mielőtt bármilyen túrára indulnál, ismerned kell a túra nehézségi szintjét és útvonalát. A túraútvonalakat és kirándulásokat 1-től 4-ig terjedő skálán osztályozzák, ami segít eldönteni, hogy a kiválasztott túra megfelel-e a legjobban az erőnléti állapotodnak és képességeidnek.

Ennél az értékelésnél figyelembe vették a fizikai nehézséget, a terep technikai igényességét és a kapcsolódó kockázatokat.

1. szint: Könnyű és könnyen hozzáférhető

Ez többé-kevésbé egy természetközeli túra, amely könnyen megközelíthető, rövid távolságokkal és minimális szintkülönbségekkel. A napi gyaloglási szakasz 2-4 óra között lehet a természetben, kevés vagy semmilyen akadály nélkül az úton.

A táj többnyire sík, és az útvonal többnyire jól jelzett ösvényeken, öszvércsapásokon vagy jól karbantartott ösvényeken halad. Az útvonalterv viszonylag rövid, a szintkülönbségek általában 500 m alatt vannak, a maximális szintkülönbség pedig akár 3500 m is lehet, az AMS (azonnali mozgásszervi megbetegedések) kockázata csekély vagy egyáltalán nincs.

A részvételhez nincs szükség különleges képességekre vagy fizikai felkészültségre. Példák: Ghorepani Poon-domb, Chitwan Nemzeti Park, a Katmandu Pokhara túra és a Lhasa túra, többek között.

2. szint: mérsékelt

Ezeken a túraszinteken 500 és 1000 méter közötti szintkülönbségre lehet számítani, a legmagasabb szintkülönbség pedig akár 4500 métert is elérhet. A túraútvonalak nehézsége a könnyűtől a közepesig terjed, és semmilyen technikai tudást nem igényelnek.

A napi gyaloglási szakasz 4-6 órán át tart, az ösvényen haladva, amely általában mentes a jelentős akadályoktól, és a balesetek és kisebb sérülések kockázata minimális.

Az útvonalak főként jól kitaposott ösvényeken haladnak változatos terepen, beleértve legelőket és törmelékes lejtőket, és általában jól láthatóan ki vannak jelölve. Előnyt jelent némi hegyvidéki tapasztalat, valamint némi túrázási képzés.

Ilyen például az Everest alaptábori túra, a Mardi Himal túra, az Annapurna alaptábori túra, az Ezer-tó túra Bhutánban és az Everest alaptábori utazás Tibetben.

3. szint: Megerőltető/Nehéz

Ez a túrakategória napi 1000 méter feletti szintkülönbségből áll, a legmagasabb pont 5700 métert is eléri. Az út több hágót is tartalmazhat, amelyeket le kell küzdeni.

Az útvonalak meglehetősen igényesek, a napi gyaloglási szakasz 6-8 órát is igénybe vehet. Ez a fajta túra azoknak ajánlott, akik nagyon jó fizikai állapotban vannak, és rendszeresen (legalább hetente kétszer) mozognak.

A részvételhez előzetes hegyi túrázási tapasztalat, valamint bizonyos felszerelés, például túrabot használata szükséges. Az útvonal egyes szakaszai technikai nehézségeket okozhatnak, például törmelékes talajt, meredek lejtőket, szédülést és néhány hómezőket.

Jelentős a súlyos sérülések és balesetek kockázata is, ezért elengedhetetlen a jó egyensúlyérzék és az alapos fizikai felkészülés. Ilyen például az Everest Three Passes Trek, a Kailash Mansarovar Trek, a Felső-Dolpo Trek stb.

4. szint: Nagyon nehéz és technikai

Egy rendkívül kihívást jelentő, nehéz túra, amely több mint 1500 méteres szintemelkedéssel jár, a legmagasabb pont 5700 méter feletti magassággal. A napi gyaloglási szakasz 7-9 órán át tart a terepen, sporttevékenységeket, technikai készségeket, tereppályákat és magaslatokat foglal magában.

Ez a fajta túra azoknak ajánlott, akik gyakran fedeznek fel hegyvidéki régiókat, és kiváló formában vannak, hozzászoktak a heti 2-3 állóképességi edzéshez.

A fizikai igénybevétel is intenzív, mivel az akadályok között olyan hágók is vannak, amelyek magassága meghaladhatja az 5000 métert. Egyes szakaszokon szükség lehet a kezek használatára, máshol pedig kötelekre, hámokra, dzsámira stb.

Az ösvények meredek emelkedőket és lejtőket is tartalmaznak, amelyek jelentős baleset- és sérülésveszéllyel jártasak. Ezért az ilyen típusú túrákhoz fontos a technikai felszerelések biztonságos használatának ismerete és a hegymászási körülmények alapos ismerete.

Ilyen például a Dhaulagiri körtúra, a Kanchenjunga körtúra stb.